Lakatkulcs medál
Itt megtalálhatók a rajzok, képek eredeti méretben.
Ez a tárgy a mesterképzés harmadik szemeszterében (2013-ben) készült a Formatervezés tantárgy keretein belül. A feladat első felében találni kellett, egy tárgyat, amit tüzetesen tanulmányoztunk, skicceket készítettünk róla, illetve fejlődés történetet és eredetet kutattunk hozzá. A feladat második felében e tárgy funkcióját, formáját vagy alakját kellett megváltoztatunk, megkötések nélkül. A cél egy új funkcióval rendelkező tárgy készítése az eredetiből. A konzulensem Szösz Klaudia volt.
Az én választott tárgyam két darab lakatkulcs volt. 2013-ban a kedvesemmel akasztottunk egy lakatot a pécsi lakatfalra. A hagyomány szerint, ilyenkor illene eldobni a kulcsokat, így szimbolizálva a „szerelem örök létét”. Ezt mi nem tettük meg, mivel számomra és számára is nagyobb eszmei értékkel bírnak ezek a kulcsok, mintsem, hogy eldobjuk.
A feladat adott, volt. Találnom kellett egy olyan funkciót, ami méltó a kulcsok eszmei értékéhez, megőrzi azt, de ellehetetleníti a kulcs eredeti funkcióját, így nem lehet többet leszedni a felrakott lakatot. Hosszas kutatás és analízis után egy ékszer készítése mellett döntöttem, azon belül is egy medált szerettem volna készíteni. A kezdeti koncepció egy a kulcs ergonómiájából absztrahált forma készítése volt a kulcs anyagának megolvasztásával és újbóli materializálásával. Erre tett kísérleteim sajnos többszöri próbálkozás után is kudarcba fulladtak, mivel túl nagy hőfokon a túl kisméretű (próba) kulcsok, nem olvadtak meg, csak elégett belőlük a szén, így rideg, fekete, törékeny anyaggá váltak.
Kénytelen voltam az eredeti koncepció bizonyos részein változtatni, így egy új anyag (műgyanta) hozzáadásával zártam be egy medálformába a kulcsokat. Ez a forma, szintén a kulcsok ergonómiájából lett absztrahálva, de ezen túl a benne elhelyezett kulcsokból is felvillant egy kis szeletet.
A medálra került minta a kulcsok fogazatát szimbolizálja, illetve egy kódrendszer segítségével, egy dátumot is rejt.