Egy olyan területet választottam, ami az önkormányzat tulajdonában van, így nem merül fel az a probléma, mint a már meglévő lakatfalnál, miszerint nem az önkormányzat tulajdona az az épület, amihez kapcsolódik, így előfordulhat, hogy tulajdonos váltásnál elbontásra kerül a szóban forgó kerítés. Ez a terület közvetlen vizuális kapcsolatban áll mindkét korábbi lakatfallal, és egy tengelyre van felfűzve velük.

Ugyan közel helyezkednek el egymáshoz a korábbi lakatfalakkal, de tömegalkotásában mégis eltérő a koncepcióm. Egy oszlop erdőt szerettem volna létrehozni, ami lehetőséget biztosít számtalan lakat felhelyezésére. Térképzését tekintve olyan területen kívántam elhelyezni, ahol számolni kell északkeleti irányú forgalommal, de nem vészesen sokkal, így lehetősége nyílik a sétatérről északra tartó embereknek, hogy keresztülhaladjanak az oszlop erdőn, míg a jelentősebb nyugat keleti forgalmat, vagy az itt tartandó rendezvényeket nem gátolja a közlekedésben.

Ez a fajta térképzés lehetővé teszi „eldugott” izgalmas terek létrejöttét (a felkerülő lakatok sűrűsödésével), ha valaki egy fokkal intimebben szeretné kezelni az általa felaggatott lakatot.

A pálcákat egy-egy egységben háromszög alakban helyezném el a tetejükön összehegesztve, így gátolva azt, hogy a lakatokat illetéktelenek leszedhessék. A kivitelezés során a statika megerősítés végett hasonló összekötő elemek kerültek elhelyezésre különböző magasságokban a pálcák között. Alaprajzi viszonyukat tekintve két féle egységben, háromszögletű elrendezésben osztottam ki a pálcákat. Magasságukat tekintve három magassági egység van, amelyeknek a legmagasabb pálcái 170, 200 és 230 cm-esek. Minden egységen belül a három pálca magassága között 10-10cm különbség van.